2
Orgona-sztorik IX.
Franck: Prelűd, fúga és variáció, op. 18 — Franck: Final, op. 21 — Franck: A-dúr fantázia — Franck: Cantabile — Franck: Hősi darab — Franck: E-dúr korál
Tytuł
Orgona-sztorik IX.
Közreműködők:
orgona: Fassang László
színművész: Mácsai Pál
A régóta népszerű Orgona-sztorik lényege, hogy történetmesélős koncerteken hozza közel a közönséghez a zenét. A sorozat kilencedik állomásához érkezik, melyen a romantikus orgonazene egyik legizgalmasabb alakjának, César Francknak műveit hallgathatjuk meg, természetesen a hozzájuk kapcsolódó történetekkel együtt.
Aki szereti az orgonazenét, tudja, hogy a hangszer irodalmának vannak meghatározó irányzatai, „nemzeti dialektusai”. Frescobaldi itáliai stílusát aligha tévesztenénk össze Buxtehude északi zenéjével vagy Bach jellegzetesen német komolyságával. És a franciák? A gall orgonazene külön világ, aligha véletlenül, hiszen a francia orgonaépítészet is önálló, minden mástól különböző eredményeket ért el. A francia orgonazene halhatatlan mestere César Franck - tekintsünk el most nagyvonalúan attól a ténytől, hogy eredetileg nem francia volt, hanem belga (részben német felmenőkkel), de hát élete túlnyomó részét Párizsban töltötte, és ahogy mondani szokás, „betagozódott” a francia zeneéletbe. Átszellemült, emelkedett orgonaművei a hangszer irodalmának legbecsesebb kincsei közé tartoznak. Közülük játszik néhányat Fassang László, a kiváló orgonaművész, a Müpa orgonakoncertjeinek kísérletező nyitottságú szerkesztője, és szerzőjükről oszt meg velünk kötetlen stílusban „orgonasztorikat” régi beszélgetőtársa, Mácsai Pál.
Rendező: Müpa
