A L-E-V izraeli formáció, már jól ismert vendég a rutinos Trafó-látogatók körében: ez az ötödik hozzánk érkező munkájuk, a Love sorozatuk harmadik darabja. Az OCD Love-ban a szerelem ártalmas és pusztító betegségként volt jelen, a Love Chapter 2-ban pedig a szerelem már végleg eltűnt, csupán az emléke maradt. több
A The Brutal Journey of the Heart reményt hoz: a szerelem elmúlt, a szív összetört, de az élet megy tovább, és ellensúlyozza a minket ért veszteségeket.
Sharon Eyal védjegye itt is dominánsan jelen van: a techno zene dinamizmusa kéz a kézben jár a hihetetlenül precíz, kirobbanó tánccal. Ám a gépezetbe mintha egy kis lágyság is kerülne: a L-E-V formációt a Chapter 3 megalkotásában Hanya Yanagihara Egy kis élet című bestsellere inspirálta, amit kritikusai „a huszonegyedik századi szeretet és szerelem mesteri ábrázolásáért” méltatnak. Eyal a csoportot helyezi szemben az egyénnel, a szexualitást a gender semlegességgel. A 9 táncos végtelen energiáradatát a végkimerülésig feszíti. A tánc érzéki hangulatát tovább fokozzák a Dior tervezője, Maria Grazia Chiuri body-szerű, testhezsimuló jelmezei.
„Eyal pontosan érti a táncon keresztüli történetmesélés művészetét” – írta a New York Times. „Nagyon precíz, de ugyanakkor erőteljes és fizikai. Ha szükséges, önmagából fordítja ki a testet.”
Sharon Eyal és Gai Behar – két izraeli kreatív szupersztár – már több mint egy évtizede dolgoznak és élnek együtt. Közös társulatukat harmadik társukkal, a zenéért felelős Ori Lichtikkel alapították meg. Eyal a Batsheva Dance Company-ban táncolt és koreografált, majd Ohad Naharin táncosa és művészeti asszisztense volt, Behar pedig élőzenés, techno és underground eseményeket szervezett Tel Aviv parkolóiban és alagsoraiban. Kettejük kooperációjának eredménye egyaránt megfér a Trafó színpadán és egy techno klubban. Stílusukban keveredik a Batshevától örökölt Gaga technika és Eyal védjegye, az androgün erotika. Érzéki, városi-törzsi, pulzáló ösztönös késztetések egy elidegenedett gépvilágban.
