A Várkert Irodalom népszerű sorozata, a Nagy Magyar Versek, azaz az ENEMVÉ. Minden hónapban más a szervező gondolat, amelyet összefűz három ismert színész és egy népszerű zenész játéka.
Nők egymás közt. Nők férfiakról, szerelmekről, barátságokról, az életről és ami mögötte van. Vajon miről beszélgettek, vagy beszélgettek volna a magyar irodalom legnagyobb lírikusnői? Mi történt volna, ha Török Sophie, Kaffka Margit, Szécsi Margit, Szabó Magda, vagy éppen a 17. században verselő Telegdy Anna összeült volna traccsolni. Levelek, versek, prózák nőktől, álmokról, elmúlásról, rajongásról, bánatról, örömről, férfiakról no és persze a többi nőről.
A magyar irodalom jeles női szerzőit Básti Juli, Hámori Gabriella és Borbély Alexandra idézik színpadra, a zenei aláfestésről pedig Csorba Lóci, a Lóci játszik zenekar énekese gondoskodik.
"Hogy mondjam el? A szó nem leli számat:
kimondhatatlan szomj gyötör utánad.
– Ha húsevő növény lehetne testem,
belémszívódnál, illatomba esten.”
Nemes Nagy Ágnes: Szomj
Közreműködők:
Színművészek: Básti Juli, Hámori Gabriella, Borbély Alexandra, színművészek
Zene: Csorba Lóránt (Lóci játszik)
Szerkesztő: Ugron Zsolna
Szerkesztő-rendező: Seres Tamás
